Együtt

A kliens a terápiában megtapasztalja saját felelősségét, mélyebb önfeltárásának értelmét. Szorongása csökken, észlelései differenciálódnak, megtanulja elfogadni ambivalens érzéseit, önértékelése nő, önképe, világképe a realitás irányában
módosul.

Érzelmi beállítódásai, élménymódjai változnak, új viselkedéselemeket próbál ki és tanul. Az önképmódosulás a szelf változásának mediátoraként működik. Az empátiás, elfogadó, hiteles terapeutával közös kapcsolati térben a kliens egyre jobban hozzáfér saját érzéseihez, belső tapasztalásához, egyre jobban megérti azokat és egész viselkedését, egyre reálisabban észleli önmagát (önmaga vonatkozásában megértést, „empátiát” tanul), felismeri saját értékeit, önbizalma növekszik, elfogadja egész személyét (önelfogadást tanul), tapasztalatai és szelfje összhangba kerülnek (kongruenciát tanul). A Rogers által a terapeuta számára előírt attitűdök tehát a terápiás kapcsolatban, mint komplex tanulási folyamatban, a kliensben önmaga vonatkozásában is megjelennek, aki ezeket később már más emberi kapcsolataiban is képes lesz megélni. A terápia előrehaladott szakaszában a kliens felismeri elfojtott pozitív és negatív attitűdjeit, rejtett motivációit.

Az empátiás kapcsolatban magától, értelmezés nélkül találja meg jelene és múltja egyes fontos összefüggéseit. A terápiában szerzett önbizalom segítségével bátrabban próbálkozik az életben, a terápián kívüli térben is. Sikereit és kudarcait visszahozza a terápiába, s foglalkozhat azok elemzésével. A jövővel mint lehetőséggel néz szembe. Képessé válik a terápia mint folyamat belső átélésből fakadó észlelésére, nyomon követésére is.

Néhány példán keresztül érzékeltetni szeretném, mi lehet az, amit a kliens megtanul, újratanul a terápiában, mi újat tud meg önmagáról és kapcsolatairól. Megtapasztalhatja, hogy ő is lehet elfogadható valaki számára. Felismerheti igazi érzéseit, például anyja iránti ambivalenciáját és annak okait, jóllehet eddig ennek csak a pozitív felét látta. A fóbiás megtanulhat szorongás nélkül közlekedni, a magányos nő rálát női szerepének hiányosságaira, torzulásaira és korrigálni képes azokat. Más megtanulhat nemet mondani mások folyamatos és túlterhelő kéréseire, vagy ráláthat arra, hogy kínzó bűntudatát valójában hamis istenképe tartja fenn. Sok esetben kerül sor a jelen és a múlt összefüggéseinek feltárására – anélkül, hogy a terapeuta értelmezésekkel dolgozna. A szexuális zavar a jelenben „visszatalál” a gyermekkorban elszenvedett szexuális visszaéléshez, a depresszió például a szülő halála miatt érzett, régen cipelt bűntudathoz, vagy a rákfóbia egy csecsemőkorban elszenvedett betegség traumatikus élményéhez. A múltbeli történés a terapeutával közös személyközpontú kapcsolati térben korrektív emocionális élmény által módosul, akárcsak a dinamikus terápiákban vagy a pszichodrámában.